Váratlan támadás érte a főhadiszállást, a nyári gyümölcsök seregei árasztották el a tábort. Bátor katonáink puszta kézzel pusztították az ellent, de van, amikor már ennyi nem elég, be kell vetni a nehéztüzérséget!
Egyértelműen a nyers gyümölcs fogyasztásának vagyok a híve, annak is a mértéktelen formáját kedvelem. Van azonban egy-két kivétel, amit nagyon szeretek, annak ellenére, hogy főtt gyümölcs van benne. Eredetileg egy Jamie Oliver műsorban láttam a receptet, ha nem is rendszeresen, de néha-néha csinálok egy adagot. Nagyon gyorsan elkészül, az egyszerűsége ellenére nagyon jól variálható és persze nagyon finom!
Nyár van, a természet ontja ránk a finomabbnál finomabb gyümölcsöket. Fogyasztásuk jót tesz mindennek, az egészségünk, a pénztárcánk, de végső soron a természet is hálás, ha ilyenkor elsősorban gyümölcsöt eszünk. Ha már egy szem gyümölcsöt se bírunk lenyomni, 
de mégis valami édességet ennénk, ami pár perc alatt összedobható, a "morzsatorta" kiváló választás. Tortának ugyan semmiképp nem nevezném és morzsának is csak valami igen elvont értelemben, viszont nagyon finom.
Tulajdonképpen bármilyen gyümölcs használható, ami megfelelő módon puhul hő hatására, én most azokat válogattam, amik éppen a kezem ügyébe kerültek és harmonizált az ízük. Az ízesítés így nyáridőben nem különösebben ördöngősség, csak cukrot, tettem bele, egy kiskanál balzsamecetet és egy kevés juharszirupot.
Cukorból finomítatlan barna nádcukrot használtam, ami önmagában is olyan, mint egy kis fűszeresbödön, gazdag, telt ízű. Télen különösen jólesik, szerencsére fagyasztott gyümölcsből is kiváló, ilyenkor aztán belehet fűszerezni, fahéjjal, szegfűszeggel, vadabb hatás kedvéért egy kevés rummal, vagy vörösborral, ilyenkor gyerekek és antialkoholisták kedvéért az alkohol lassan kiforralható, a legkisebb lángon sűrítsük felére a bort, ami jót tesz az ízének is. Tehetünk bele mézet, felvagdalt rúd 
vaníliát, bármit, amit szemünk és szánk megkíván. Egyszerűsíthetjük is, feldarabolt almát szórunk a tálba, ráreszeljük egy citrom héját, kevés fahéjat, cukrot, kevéske citromlevet, megtört diót és már majdnem az amerikai almáspiténél tartunk.
De megint túl messze kalandoztam, szóval, egy kis szeder, őszibarack, málna és áfonya került a keverékbe, arra a juharszirup, a balzsamecet és cukor, összeforgattam és a kis cseréptálkámba öntöttem, pont annyi lett, hogy egy centi hiányzott a peremig (miután bekaptam pár darabot).
Erre szaggattam kézzel a kis lapos tésztadarabkákat, csak úgy kézzel, hogy minél rusztikusabb legyen. A tészta sem egy nagy kihívás, vajat elmorzsulnk egy kiskanál sütőporral, annyi liszttel és cukorral, hogy enyhén morzsalékos elegyet kapjunk. Egy csipet
só mindenképpen kell bele, ezután kevés tejföllel lágy tésztává dolgozzuk össze, de csak úgy tessék-lássék. Ha túl lágy, lisztezzük, ha sűrű, még tejfölt adjunk neki. Ha akarjuk keverhetünk hozzá durván darabolt és megpirított mandulát, vagy mogyorót, de én most kihagytam. Kóstolással döntsük el, hogy elég édes és harmonikus-e a tészta, ha igen, akkor fél diónyi darabokat lecsípve belőle, az ujjunkkal ellapítva rakjuk meg vele a gyümölcs tetejét. Nem kell hermetikusan lefedni, ahol kis rések maradnak, a gyümölcsök leve fel fog bugyogni, ami nem csak szép, de finom is! Ne legyen túl vastag a tésztaréteg, kb egy centi elég, ha vastagabb, az alsóbb rétegek nem sülnek át eléggé. El kell találni a tökéletes egyensúlyt, ami persze mindenkinek más és más, van, aki inkább a gyümölcsös részt szereti, van, aki a tésztát, szóval be kell lőni az első egy-két alkalommal. Ha kész vagyunk, a tészta tetejét szórjuk meg kristálycukorral és tegyük az egészet a sütőbe. Kb fél óra alatt elkészül, ki kell várni, amig nem égeti meg az ember száját, de utána melegen-langyosan a legfinomabb. Csodáljuk meg a rusztikus szépségét, mert csak pár percig néz ki ilyen csábítóan:
A tábornok szerint: hát, ez egyszemélyes adag lett, a bennszülöttek pórul jártak! :)
