HTML

Mindennapos konyhacsaták

Naponta vívjuk a csatákat, ellenséges terepen, bizalmatlan benszülöttek körében. Ez egy háború krónikája, mely sosem érhet véget és fellángol minden nap, újra, meg újra.

Friss topikok

Linkblog

Spagetti húsos raguval

2009.03.14. 08:47 Before


Bajban vagyok, milyen címet is adhatnék ennek a nem túl bonyolult, de finom, viszont teljesen kaotikus spagettinek. Saját kreálmány, amit évek alatt finomítgattam, innen-onnan összecsipkedve hozzá az ötleteket. Sokáig bolognainak mertem nevezni, de ezen ma már csak szánakozva mosolygok. Nem egy spanyolviasz, mire elégedett lettem vele, nagyjából hasonló lett, mint sok egyéb szósz, de összességében azért csak a saját gyerekem.

Négy személyre szükségünk lesz fél kiló darált marhahúsra, egy doboz  hámozott konzervparadicsomra, de ne az aprított fajtát vegyük, mert azok valamiért nem szoktak működni. Kell még egy kis fej hagyma, egy kis sárgarépa, 1-2 zellerszár, fél zöldpaprika, egy kevés jóféle vörösbor, valamint fűszerek: só, bors, pirospaprika és sok szárított oregano.
A hagymát vágjuk apróra, kevés zsiradékon (elvileg bármi megteszi, de a receptúra gyökereinek tiszteletére használjunk olívaolajat) pároljuk üvegesre. Ha a hagyma rendben van, vegyük a lángot magasabbra, borítsuk a darált húst az edénybe és pirítsuk meg kissé. Érdemes szélesebb, magas falú serpenyőt választani, hogy a hús minél nagyobb felüleleten érintkezzen az edénnyel, így inkább pirulni fog, nem pedig levet ereszteni és párolódni. Eközben fűszerezzük meg, sózzuk, borsozzuk, mehet alá egy kevés oregano is. Folyamatosan keverjük, nyomkodjuk szét fakanállal, így mire szép színt kap, a hús szétesik kis darabkákra, mi pedig pont ezt szeretnénk. Egy teáskanál őrölt pirospaprikát szórjunk a húsra, gyorsan forgassuk át, mivel a paprika ízét a zsír oldja ki, de vigyázzunk, le ne kapjon! Ez egyébként elhagyható, én se mindig teszek bele, csak ha éppen paprikás hangulatban vagyok.
Ekkor öntsünk rá egy kevés - maximum egy deci - vörösbort, vegyük vissza a hőmérsékletet és párologtassuk ki az alkoholt. A bornak nem szabad dominálnia, csak egy kevés háttérízt kell hagyjon. Mivel a répát, a paprikát és a zellerszárat már rég megpucoltuk és apróra (1-2mm) vágtuk most egyszerűen csak borítsuk hozzá a húshoz és keverjük össze. A paradicsomkonzervet nyissuk fel, szedjük ki a paradicsomokat, tegyük őket egy deszkára. A rajta maradt héjdarabkákat szedjük le (közben szidhatjuk a slendrián konzervgyári munkásokat), vágjuk ki a kemény, zöld csumarészt. A paradicsom húsát vágjuk fel - nem kell túl apróra - és öntsük a húshoz, majd mehet utána a konzerv dobozában maradt lé is. (Az előre felaprított paradicsom azért nem jó, mert valahogy minden fajtának, amit próbáltam, irritáló, fémes háttéríze van, ami súlyosan rongálja a ragu minőségét!) Tegyünk hozzá még egy bő evőkanál sűrített paradicsomot is. Tegyünk bele egy kávéskanálnyi cukrot, ami egyensúlyozza a paradicsom savasságát, végül szórjunk hozzá még oregánót. Nehéz meghatározni a pontos mennyiséget, de egy ekkora adagba szerintem egy evőkanálnyi simán elfér.
Kislángon főzzük, épp csak bugyogjon. Időnként kavarjuk át, de sok törődést nem igényel. ha kész (kb egy óra), kóstoljuk meg és ha szükséges, kicsit sózzuk utána, állítsuk be a fűszerezést.
Mivel "olaszos" jellegű a tészta, a spagetti megfőzésében az a pláne, hogy nincs benne pláne, egyszerűen be kell tartani a dobozon lévő főzési utasítást. Az én kedvencem a barilla spagetti Nr5 elnevezésű tésztája, ez jól elkészítve annyiria finom, hogy kevés fokhagymás olívaolajjal, némi borssal és sóval önmagában is külön ételnek számít.
Vegyük hát a legnagyobb lábosunkat, töltsük kétharmadig vízzel, sózzuk meg és forraljuk fel. Amikor lobogva forr, a spagettit szórjuk bele. Lehet egészben is, de én a fogyaszthatóság kedvéért kettőbe, vagy háromba szoktam törni. Semmilyen zsiradék nem kell a vízbe, de a bedobott tésztát kavarjuk meg, hogy kicsit szétváljanak a szálak. Ha a víz újra felforrt (elég sok víz esetén ez szinte azonnali) főzzük annyi ideig, ami a dobozra van írva (cottura 10 minuti). Mivel a magyaros tésztaételek teljesen puhára főtt tésztára alapulnak, elsőre szokatlan lehet az "al dente" állagú tészta. Semmiképp nem lehet puha, elmállós állagú, de nem is porlik a belseje, épp elkészült, a tészta masszív hatású, ha beleharapunk, érezzük, hogy van valami a fogunk alatt. Érdemes a főzési idő leteltével kivenni egy szálat, megkóstolni és esetleg lehet hagyni még fél-egy percet tovább főni, legalább is az itthoni kemény vízben ez néha szükséges lehet. A főzőléből vegyünk ki egy kis pohárnyit, majd a tésztát öntsük szűrőbe és pár percig hagyjuk lecsöpögni. Ha már nagyjából leszáradt, kevés főzővizet ráöntve kevergessük össze, így nem lesz ragadós és a felszíne is kissé visszapuhul.
Két féle képpen tálalhatjuk. Az egyik lehetőség, hogy tegyük a tésztát egy tálba és keverjük össze a raguval, úgy adjuk az asztalra. A másik sokkal elegánsabb. A tányérokon formáljunk a spagettiből kis kör alakú fészkeket, esetleg feltekerhetjük húsvillára és onnan csúsztatjuk óvatosan a tányérra. Tegyünk a tészta tetejére pár kanálnyi ragut és szórjuk meg reszelt sajttal. Egy tányér reszelt sajtot mindenképp tegyünk az asztalra, hogy ki-ki kedve szerint szórhasson rá. Miután szénné gyaláztam az olasz tésztakultúra teljes vertikumát, még egy utolsó szentségtörés: Ehhez a raguhoz én nem klasszikus parmezánt, hanem olvadós, lágy ízű sajtot szoktam adni, leginkább edamit.


 

4 komment

Címkék: spagetti hús paradicsom sajt

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhacsata.blog.hu/api/trackback/id/tr111001277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2009.03.31. 00:04:51

a parmezán hagyján, de a tészta összetöréséért, minimum, hogy köröznek az olasz hatóságok:)))

Before · http://azbeszt.blog.hu 2009.03.31. 09:54:52

Be se merem tenni a lábam az országba! :)
A tésztát praktikus okokból töröm, így ehető. Amúgy próbáltam rá parmezánt, amikor komolyabban elkezdett foglalkoztatni az eredetiség, meg a minőség, de erre így annyira nem passzol. Ez nagyon "magyaros", de mindenképpen önálló karakterrel rendelkező kaja, a sajttól krémesen lágy lesz az egész. Szóval, hiába csinálok gyakran autentikus fogásokat, ez mindig benne marad a repertoárban.

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2009.03.31. 18:09:24

a tésztával kapcsolatban, két főbűnt nem tolerálnak az olaszok, a tészta összetörését (kivétel, a minestronéba), és a főtt tészta hidegvízes leöblítését... :)

a magyaros ízekhez tényleg nem nagyon illik a parmezán aromája. ahhoz tényleg jobb a gouda, vagy edami sajt.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2009.04.01. 19:13:30

Szerintem a harmadik főbűn a puhára főzés... :)
Muszáj, hogy három legyen, mert akkor kétharmadban még jó vagyok! :)))
süti beállítások módosítása