HTML

Mindennapos konyhacsaták

Naponta vívjuk a csatákat, ellenséges terepen, bizalmatlan benszülöttek körében. Ez egy háború krónikája, mely sosem érhet véget és fellángol minden nap, újra, meg újra.

Friss topikok

Linkblog

Taktikai értekezlet - Fűszeres csirkesaláta

2008.07.11. 21:00 Before

Gyors lefolyású csata, aféle ujjgyakorlat. Titkos manőverek segítségével azonban könnyen nagyszabású győzelemnek álcázhatjuk.
Változtosan, ízlés szerint készíthető el, akár a hozzávalóink, akár ízlésünk, vagy kísérletező kedvünk befolyásolják az összetételt, szinte minden felállásban működik. Ez a verzió elsősorban az ízek gazdagságára és intenzitására törekszik. Mindamellett nagyon egyszerű, 10 perc alatt tálalható.

Mivel csirkesalátáról van szó, nem árt, ha van kéznél egy csirkemell, lehetőleg filézve. Két-három személy számára elég egy termetesebb darab, a medalionokat kivesszük, a két fél mellet lapjában félbevágjuk. A hús mindkét felét sózzuk, finoman borsozzuk, majd valamilyen erőteljes fűszerkeverék és némi liszt (1:1 arányban) keverékébe forgatjuk. A keverék lehet cajun fűszerkeverék, vagy valamilyen indiai, esetünkben tandoori masala. A fűszeres lisztbe forgatott csirkéket két tenyerünk között kicsit megcsapkodjuk, ezáltal a rostok közé kerül némi fűszer, és a felesleg is lehullik, de aki fűszeresebben szereti, hagyhatja rajta vastagon is (ez esetben számítani kell, hogy a fűszeres kéreg enyhén megéghet sütés közben). Serpenyőt hevítünk, de nem túl forróra, közepesnél valamivel erősebb lángon (nekem 7-es fokozat a 9-ből) és némi olajon (némi extra íz kedvéért lehet tisztított vajon) megsütjük a csirkeszeleteket. Pár perc elég oldalanként, a lassú sütéstől vastagabb lesz a megpirult réteg, mivel a mailard-reakció néven ismert fehérjemodósulás is nagyobb mértékben történik, így ízesebb lesz az eredmény.

Miközben a csirke sül, elővesszük a tálakat, amiben tálaljuk az ételt. Minden tányérba egy bő marék zöldsalátát teszünk, legegyszerűbb, ha előrecsomagolt keveréket, de lehetőleg ne azokból a magyar borzalmakból, amiben agyonroncsolt jégsaláta meg egyéb szörnyűségek vannak, lehet kapni nagyon finom mixet, amiben bébispenót, rucola, madársaláta és még pár fűféle alkot nagyon kellemes elegyet. Persze saját szortimentet is összeállíthatunk. Minél ízletesebb paradicsomot daraboljunk hozzá, némileg sózzuk és borsozzuk. (Én egy igen különleges fajtát használtam, 3-4 cm, hosszúkás, kevés levű, de félelmetesen ízgazdag mini fürtösparadicsomot, ami annyira finom, hogy nem lehet a hűtőben tartani, mert két nap alatt kikajálom, mintha csak édes szőlő lenne.)
  A paradicsom köztudottan ízfokozó hatású, ezt erősíthetjük némi kéksajt rámorzsolásával, ami szintén igen magas umami-tartalma miatt szépen aládolgozik a paradicsomnak. Itt igen fontos a mértéktartás, mert nem akarunk erős sajtízt kiérezni, inkább az ízerősítő hatásra van szükség. Én pár deka stiltont használtam mindössze.
A paradicsom és a sajt mellé fél marék fekete olajbogyót szórunk, ami kellemesen lágy, már-már édeskés ízével finoman belesimul az összhangba. Ezután loccsantsuk nyakon az egészet ízlés szerinti olívaolajjal (mindenképp extraszűzzel, valami finom, nem csípős fajtával, én szűretlen kézi sajtolásút használtam, aminek fantasztikusan telt, nyugodt íze van), és balzsamecettel. A balzsamecet egy minőségi szint felett halálos fenyegetést jelent a pénztárcánkra, az általam használt 15 éves modenai ecetnek száznegyvenezer forint literje, de az egy decis kiszerelést szinte ültő helyében elnyalná az ember, annyira félelmetesen finom. Kommersz (de valódi) balzsamecetet be lehet forralni lassú tűzön, így közelíthet, de a természtesen érlelt ízgazdagságát persze sose éri el. Bánjunk vele csínyján, 1 kiskanálnyi bőven elég. A saláta már gyakorlatilag kész, ha tartalmasabb ételt szeretnénk csinálni, akkor keverhetünk bele főtt tésztát (pl valami jobb minőségű farfalle-t szigorúan al dente készítve!), de én ezt most kihagytam. Még egy apró, titkos összetevő kerül a saláta tetejére, fejenként kb fél deka (kb fél evőkanál) pirított fenyőmag, ami nem csak fel-felbukkanó különleges ízével, de roppanós textúrájával is ad némi pluszt karaktert a salátának, igazán feldobja. Ehelyett használhatunk pirított zsemlekockákat is, ami roppanósabb (bár ízben messze nem olyan izgalmas), de akkor mindenképp legfelülre, a csirke tetejére tegyük, mert hamar elázik.

Mindez nem tarthat tovább 5-6 percnél, ezalatt a csirke is megsült szépen, amit kiveszünk  a serpenyőből és vágódeszkára rakjuk, ahol gyors, határozott kézmozdulatokkal, egy éles, nehéz késsel csíkokra vágjuk. (Előtte 2-3 percet hagyhatjuk pihenni, hogy a húsnedvek kicsit visszarendeződjenek.) A húst szeletenként vágjuk fel és a kés pengéjével alányúlva a szelet eredeti formáját lehetőség szerint megőrizve helyezzük a saláta tetejére. Ha minden jól sikerült, a sok összevissza hozzávalóból tíz perc alatt az alábbi látványban lehet részünk:

 

A tábornok szerint: a csatát egyértelműen, fölényesen megnyertem, az ellenség tíz perc alatt a teljes, feltétel nélküli megadást választotta.
Kisméretű bennszülött szerint: ezt nem szeretem (majd a ravaszul előre, fűszer nélkül lesütött medalionokat kajolja).
Teljes méretű bennszülött szerint: nagyon finom, "mi ez a fura, nagyon kellemes ízű valami benne?" (az a balzsamecet), a végén kicsit sokallja a húst, amiből átpasszol egy adagot. A kötelező szerénységi modulok futtatását követően nagylelkűen átveszem.

 

Szólj hozzá!

Címkék: saláta hús paradicsom csirkemell zöldsaláta fekete olajbogyó

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhacsata.blog.hu/api/trackback/id/tr19564291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.