HTML

Mindennapos konyhacsaták

Naponta vívjuk a csatákat, ellenséges terepen, bizalmatlan benszülöttek körében. Ez egy háború krónikája, mely sosem érhet véget és fellángol minden nap, újra, meg újra.

Friss topikok

Linkblog

Csőre tölts! - Camambert-rel töltött sertéskaraj

2008.07.19. 20:36 Before

Első komolyabb csatába bonyolódtunk, mióta a krónikás megkezdte működését. Bár a csata heves volt, de az összecsapások és manőverek bonyolultsága csak alapfokon vette igénybe a hadtest képességeit.

Ezt a receptet apámtól tanultam, amilyen egyszerű, olyan finom. Amikor a héten nagyon szép mangalicakarajt láttam, egyből felmerült, hogy ezt bizony meg kell venni. Meg is történt, ma pedig elkészítettem belőle a család egyik kedvencét, a camambert-sajttal töltött sertéskarajt.

Ahogy a képen is látszik, valóban  nem egy agyonbonyolított étel, a karajon, sajton és némi tejfölön, meg vajon kívül csak só és bors kell hozzá. A hús persze jó, ha minél szebb, de a sajtból szinte bármilyen alap camambert megteszi, felesleges hozzá extra, érlelt típiust venni, én a Tihany-t szoktam használni, főleg a praktikus darabolhatósága miatt.
Az adagok kiszámítása sem nehéz, felnőttnek fejenként 3-6 darabbal számoljunk, gyereknek elég egy, maximum kettő. A sajtot hat darabra fogjuk vágni (de lehet ötre is), egy átlagos méretű karajból pedig egy centi kell csomagonként. (Bármelyik hentes szívesen ad hosszra is karajt, legalább nem neki kell besaccolnia a kilókat meg dekákat.) 
Vágjuk fel a sajtot, szeleteljük fel a karajt, készítsünk elő sót, borsot, valamint a kedvenc klopfolónkat, ugyanis kiverjük a húst, de rendesen. Igen, ez alapvetően barbárság, azonban ez az étel úgy lesz igazán kellemes és porhanyós, ha alaposan megcsapkodjuk a rostokat. Arra persze vigyázzunk, hogy a szeletek ne szakadjanak szét, de legyenek olyan vékonyak, hogy átvilágítson rajtuk a nap. Ez körülbelül azt eredményezi, hogy a szeletek kéznagyságúra lapulnak, miközben sózzuk és borsozzuk őket. Célszerű egy huzamban kiklopfolni a húst és csak utána betekerni a sajtdarabokat, de ahogy kézreesik.
Az alaposan kivert húsba becsomagolunk egy darab sajtot, kis batyut képezve, de nem kell ám hermetikusan lezárni, az se baj, ha itt-ott kicsit folytonossági hiányos a csomagolás. Mivel a húst alaposan kivertük, felesleges összetűzni, nem fog szétnyílni, de ha nagyon akarjuk, átszúrhatjuk egy fogpiszkálóval.
Az így elkészült darabokat egy kivajazott tepsibe fektetjük szorosan egymás mellé, szépen katonásan. Ha az összes elkészült, kenjünk az egész tetejére egy doboz tejfölt és - mennyiségtől függően - 10-20 deka vajat daraboljunk rá. Egyszerűen csak szórjuk el rajta a vajdarabokat, ahogy olvadni kezd, úgyis befolyik mindenhova. Nincs más hátra, mint betenni a sütőbe és 180-200 fokon körülbelül 50 perc alatt pirosra sütni.
Amíg sül a hús, csináljunk hozzá egy adag krumplipürét, végül tálaljuk, valahogy így:

A tábornok szerint: nagyszerű lett, bár érdekes módon a márványozottnak tűnő mangalica kissé szárazabb volt, mint számítottam rá. Sajnos a krumplipüré a futottak még kategóriába tartozott, túl vizes még az újkumpli, én meg botor módon a klasszikus módon csináltam a pürét.
Nagyméretű bennszülött szerint: nagyon finom, de nem éppen fogyókúrás. Kicsit túl sós.
Kisméretű bennszülött szerint: nagyon finom (első falat villáról), ezt nem szeretem a husit, de a krumplipüré minden mennyiségben...

Szólj hozzá!

Címkék: hús camambert sajt tejföl sertés krumplipüré karaj

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhacsata.blog.hu/api/trackback/id/tr69575999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.