HTML

Mindennapos konyhacsaták

Naponta vívjuk a csatákat, ellenséges terepen, bizalmatlan benszülöttek körében. Ez egy háború krónikája, mely sosem érhet véget és fellángol minden nap, újra, meg újra.

Friss topikok

Linkblog

Gyorsjelentés a frontról - Fésükagyló vaníliás-kávés karfiolkrémmel

2008.09.01. 16:14 Before

Nem szabad hinni a pletykáknak, miszerint a tábornok elesett az egyik nagy csatában, csupán új fronton kellett harcolnia egy darabig.  A csaták ezidő alatt is folytak, megörökítésre kerültek, de a tábori cenzor még nem ellenőrizte, melyek kerülhetnek ki a nyilvánosság elé. Időközben hazaérve a megszokott csatamezőkre, a tábornok egy gyors bekerítő hadművelettel visszafoglalta az állásait.

A fésükagyló régóta izgatja a fantáziámat, nagy, húsos finomság. Kimondottan lágy, de jellegzetes ízű, ezért csak hasonlóan lágy körítéssel az igazi. Eredetileg egy karfiol-veloutét képzeltem mellé, de nem akartam túlhigítani, így a végeredmény valamivel közelebb áll egy lágy krémhez, mint egy sűrű krémleveshez.

A karfiolt szedjük apró rózsákra, kevés vajon futtassuk meg egy kis fej hagyma és egy kevés fokhagyma kíséretében. Ügyeljük, hogy egyik alkotóelem se piruljon, kivételesen ez most nem célunk, minél lágyabb ízt akarunk kapni. Egy-két perc után öntsünk alá egy kevés vizet, esetleg nagyon gyenge zöldség- vagy hal alaplevet. Dobjunk bele néhény petrezselyemszárat, majd szórjunk hozzá egy kevés őrölt kávét és egy kikapart vaníliarúd magjait, a kávé és a vanília ugyanis nagyon jó barátok a karfiollal. Lassú tűzön pároljuk-főzzük, amíg a karfiol teljesen meg nem puhul. Ha közben elfogyna a lé, mindenképp pótoljuk, ne kapjon színt.
Amíg a karfiol puhul, készítsük elő a toppingot. A karfiol lágy lesz és selymes, a kagyló puha, némi kontraszt jól fog esni. Ehhez vágjunk apróra pár szem makadámia mogyorót, vagy paradiót (ezek a legroppanósabbak), fél gerezd fokhagymát, tegyünk hozzá két csipet panko morzsát és pirítsuk aranybarnára. Ha kész, szórjuk apróra metélt petrezselyemre, forgassuk össze, majd fűszerezzük kevés sóval, borssal, kalandvágyók próbálkozhatnak extrémebb fűszerekkel, vagy éppen vargányporral is.
Ha kész a karfiol, a levével együtt tegyük egy edénybe, és botmixerrel pürésítsük. Addig adagoljunk hozzá tejet, amíg el nem éri a kívánatos állagot, ízesítsük be igény szerint egy kis törött borssal, sóval és egy csipet chillivel. A krém szinte sír egy kis pikáns csípősség után, szóval csak bátran, persze azért ne vigyük túlzásba. A kész karfiolkrémet tegyük tálkákba.
A kagylókat törölgessük szárazra, sózzuk, kicsit borsozzuk, majd közepesen erős lángon süssük mindkét oldalukat aranybarnára. Ez oldalanként csupán 1-2 perc, vigyázzunk, ki ne szárítsuk. A serpenyőből kivéve pihentessük egy kicsit, mert levet enged, majd helyezzük a karfiolkrémbe. Szórjuk meg a tetejét a morzsával, hintsük körbe egy kevéske őrölt chilivel és kész is.

A tábornok szerint: az első nekifutás tapasztalai alapján most sokkal jobban sikerült, lágy volt és harmonikus.
A nagyméretű bennszülött szerint: nagyon finom!

3 komment

Címkék: vanília karfiol előétel fésűkagyló

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhacsata.blog.hu/api/trackback/id/tr70643395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mirelle · http://www.mirelle.hu 2008.09.01. 21:08:16

Végre újra itt. :)

Before · http://azbeszt.blog.hu 2008.09.01. 22:15:28

Nemtom, hogy lesz rá időm... :(
Most jöttem rá, hogy az egyik találmányom receptjét félig már el is felejtettem, pedig le is van fotózva, csak meg kéne írni.

Mirelle · http://www.mirelle.hu 2008.09.02. 12:32:19

:D ismerős helyzet....nekem fecniken van....