HTML

Mindennapos konyhacsaták

Naponta vívjuk a csatákat, ellenséges terepen, bizalmatlan benszülöttek körében. Ez egy háború krónikája, mely sosem érhet véget és fellángol minden nap, újra, meg újra.

Friss topikok

Linkblog

A bécsi csata - Túróspalacsinta "Bécsiesen"

2008.12.22. 20:40 Before

Hadaink Bécs várának vonulnak. A helyiek keménylegények, nem adják könnyen a győzelmet, de kitartásunk meghozza az áhított sikert!

A palacsinta egyike nemzetinek tartott ételeinknek, esszük édesen, sósan, vékonyan, vastagon, töltve, rétegezve. Gyerekkorom egyik első konyhai emlékei közé tartozik, ahogy a dédnagymamám készítette a palacsintát. Első komolyabb sikerélményem is a palacsintához köthető, ugyanis elhatároztam, kerül, amibe kerül, de megtanulom dobálva megfordítani a palacsintát sütés közben. Fantasztikus élmény volt, amikor először sikerült és a mozdulat hamar berögzült a kezembe, olyan ez, mint a biciklizés. Szeretek palacsintát sütni, kellemesen elmerülhet az ember a gondolataiban, vagy akár olvashat is közben, ha sikerül egy jó kis könyvtámaszt összeeszkábálnia. A palacsintát enni is jó, megkenem, megszórom, feltekerem és már el is tűnt. Persze lehet szofisztikáltabban is megközelíteni a dolgot, ilyen próbálkozás ez a bécsi túróspalacsinta is. Hogy miért bécsi? Nem tudom, én így hallottam. Elkészítési módja alapján inkább nevezném angolnak, de szaladjunk a dolgok elibe.

Előbb süssünk palacsintát. Sokat! A Déditől én úgy tanultam, a palacsinta akkor jó, ha vegyesen használunk hozzá grízes és sima lisztet. Cukor és só épp csak egy csipetnyi, inkább ízfokozóként, semmint ízesítőként szolgálnak. Az igazi palacsintatészta bársonyos, selymes, méznél kicsit folyósabb, tiszta illatú tészta. A modern háztartási gépek korában már nem is nagy munka előállítani, én legtöbbször egyszerű késes aprító-keverőgépet használok. Beleütök 4-6 tojást, rálöttyintek eg kevés tejet, a sót meg a cukrot, majd bekapcsolom a masinát. Felváltva szórok hozzá lisztet és tejet, amíg egy sűrű, éppen csak folyós masszát nem kapok. Végül olvasztott vajat, esetleg semleges ízű (ét)olajat keverek bele. Ezt kiöntöm egy nagyobb tálba (ha éppen palacsintaőrület van, akkor megyek még egy kört a keverővel), majd szénsavas ásványvízzel higítom kellő sűrűségűre. Hogy megfelelő-e a sűrűség, azt az első sütéssel lehet eldönteni, ha hígabb a tészta, akkor vékonyabb lesz a palacsinta, ha sűrű, akkor vastagabb, ki-ki állítsa be ízlése szerint. Ha a tojás kevés, akkor a tészta szakadós lesz, ha sok, akkor könnyen keményedik, merevebb lesz a palacsinta. A keverőt ne mosogassuk el, segítségével csomósodás nélkül bármikor javíthatjuk a tésztát. A dédi tett bele egy felvágott rúd vaníliát is, majd úgy hagyta pihenni 30-60 percet. Ezalatt a lisztben lévő glutén kissé módosul, jobb szerkezetű lesz a tészta a sütés után.
A palacsintasütő bizony nagy kincsnek számított mindig is. A bejáratott, öntöttvas serpenyőt semmi másra sem volt szabad használni, de még elmosogatni sem lehetett, kitörölték és zsírpapírba csomagolva tették el a következő alkalomra. Sajnos manapság ilyet már nem nagyon találunk, be kell érni a modern serpenyőkkel, de azokkal legalább nem fenyeget a veszély, hog egy erősebb lerakásnál összetörik az üvegkerámia főzőlap.
Sokáig nem találtam megfelelő palacsintasütőt, de egyszer vettem egy kis lapos tefal edényt, amit kifejezetten palacsintasütésre találtak ki, azóta gyakorlatilag minden palacsinta sikerül. Üröm az örömben, hogy nehezen szerzett palacsintadobáló képességem kihasználatlan kell maradjon, ugyanis a kis serpenyőnek gyakorlatilag alig van pereme, amin a palacsinta ívet kapna a dobáskor, így kénytelen voltam visszatérni a falapátos módszerhez.

A bécsi túrós palacsinta - ahogy a  nevéből sejthető - túrótöltelékkel bír. Ehhez vegyünk fél kiló túrót, törjük át szitán, keverjünk bele pár deka puha vajat,  két tojássárgáját, egy vaníliarúd kikapart magjait (ennek híján egy csomag vaníliás cukrot), reszeljük bele egy citrom héját, cukrozzuk és keverjük simára. Kevés citromlével is vadíthatjuk az ízét. Szórjunk bele bőségesen beáztatott mazsolát (rumba is lehet áztatni!). Próbáljuk megállni, hogy ne kóstolgassuk el az egész krémet, közben pedig verjünk fel négy tojásfehérjét erős habbá. A hab egy részét (harmadát-negyedét) keverjük a túrókrémbe, a többit pedig óvatosan forgassuk hozzá az így fellazított túróhoz.
Egy nem túl mély jénai edényt vajazzunk ki alaposan. A palacsintákat töltötsük meg a túrókrémmel (legyünk alaposak!), majd azokat kicsit ferdén kettévágva állítsuk a jénaiba, szépen egymás mellé, amíg meg nem telik. (Az üresebb széle-részét alulra!) Nem kell túl szorosra tenni, de ne is billegjenek. Két deci tejszínt keverjünk el két tojássárgájával, némi vaníliával és cukorral, majd öntsük a palacsinták közé. Szórjuk meg porcukorral majd az egészet süssük pirosra a sütőben. 
Ilyen szép lesz:

A tábornok és a bennszülöttek értékelése ezúttal elmarad. De finom. Tényleg!

3 komment

Címkék: túró palacsinta

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhacsata.blog.hu/api/trackback/id/tr65837238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mirelle · http://mirelle.hu/ 2008.12.22. 20:48:37

Before!

Akár én is írhattam volna. Pont így csinálom a tésztát, ilyen serpenyőm van és már én falapátozok, mert ez a serpenyő mini nyéllel rendelkezik. ;)

Sőt még a túrós palacsintát is így csinálom, de ezt a félbevágós-leöntős rafinériát még nem hallottam.

Lemegy ez a karácsonyi hajcihő: nekiállok. :)

Pumpu 2009.01.16. 17:12:49

Hú, mutattam a blogodat a barátnőmnek, mondom, ezt a palacsintásat nem is olvastam végig (pedig nem is írsz sokat, sőt, túl keveset) és most, hogy végigolvastam, biztosan lesz palacsintasütés nemsokára és ha találok valami jó serpenyőt, akkor megy az is az újházbadobozba :)