Kiflikoch. Finom, meleg, illatos. Ha kénytelen lennék egyetlen édességet megnevezni, ami gyerekkoromból a leginkább emlékezetes, akkor az jó eséllyel a kiflikoch lenne. A dédi csinálta néha, piros vaslábosban, én pedig imádtam. A ropogós tetejét, a gömbölyűvé sült keserédes mazsolát, a lágy kiflikarikákat. Úgy látszik, nem csak én, mert épp csak leírtam a kiflikoch szót egy postomban és azóta is folyamatosan jöttek rá a találatok. Végül októberben leírtam a receptjét, most pedig magam is megcsináltam, mivel találtam végre olyan kiflit, amivel érdemes volt megpróbálni.
Az akkor leírt receptemhez képest pár apró változtatást eszközöltem, de a lényeg maradt, ami volt. Kell jóféle kifli. Olyan, aminek ruganyos, finom, valódi bele van, nem porlik, nem foszlik szanaszét. A régimódi vizes kifli a legjobb, abból kell nyolc darab, de olyat nem igazán lehet már találni. Én négy darab kiflit vettem, amik körülbelül a dupláját nyomták egy hagyományosnak.
A kifliket pihentessük egy napig a zacskóban, hogy szikkadjanak, majd vágjuk másfél centis karikákra. Fél liter tejet felforralunk, közben egy tojássárgáját két evőkanál cukorral és egy (esetleg két kisebb) rúd vanília kikapart magjaival elkeverünk. (A vaníliarudat ne dobjuk ki, vágjuk egy centis darabokra és tegyük félre.) A tejből hozzálöttyintünk a sárgájához, elkeverjük alaposan, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a tejet, közben folyamatosan keverjük, lehetőleg habverővel. A tejet visszatesszük a tűzre és 82 fokosra hevítjük, szintén állandó keverés közben. Ha túlhevítjük, a tojás kicsapódik!
Ha van kis piros vaslábasunk, akkor abba rétegezzük, de annak híján egy jénai tál is tökéletesen megteszi. A tálat kivajazzuk, majd a kiflikarikákat egy-egy pillanatra a tejbe mártva lefektetjük egymás mellé, nem túl szorosan. Ha megtelt a sor, megszórjuk némi beáztatott mazsolával, illetve a vaníliarúd felvágott darabkáival. Locsoljuk meg még 1-2 evőkanál tejjel, csipkedjünk rá egy kevés vajat, majd kezdjünk új réteget a kiflikarikákból.
Ha elértünk az utolsó sorhoz, akkor először is öntsük le a tejet a kiflihalomról, már ha kicsorgott belőlük valami, ne álljon a tejben, amikor betesszük a sütőbe. (A legegyszerűbb, ha egy tányért borítunk a tetejére és azzal leszorítva öntjük le a tejet, de ha nem áztattuk túl sokat a kiflikarikákat, akkor nem is biztos, hogy lesz mit leönteni.) A tetejére több vajat tegyünk, majd az egészet toljuk be a sütőbe úgy 180 fokra, légkeverés nélkül.
Úgy 20 perc elteltével kezdjük ellenőrizni, ha elkezd pirulni a teteje, elkezdhetjünk öntözgetni. 3-4 evőkanál tejet öntsünk rá úgy 10 percenként, hogy a felső száraz réteg újra átnedvesedjen. Körülbelül egy órát sütjük, majd frissen tálaljuk. (Ha kicsit bonyolítani akarjuk az ízét, egy kevéske citromhéjat is reszelhetünk a réteget közé.)