A benszülöttek visszaérkeztek a műveleti területre, így időszerűvé vált a hadi készletek számbavétele és szükség szerinti felduzzasztása. Lövedékből, ágyúgolyóból sose lehet elég, ezért a vezérkar a muníciók feltöltése mellett döntött.
Ugyan a szilvásgombóc aprószemű besztercei szilvából az igazi, de mégis elkapott a kísértés egy kis gombóckodásra. Az egyéb megoldások, mint barackos, vagy epres gombóc nem különösebben vonzottak, ezért addig jártam a piacot, amíg sikerült aránylag apró korai szilvát venni.
Pár éve még erősen kétséges volt, hogy egyáltalán lehet-e még normális gombócot csinálni, mivel a magyar piacokról teljesen eltűntek az erre igazán alkalmas lisztesre fővő fajták. Szerencsére újabban visszatérni látszik a legjobb magyar fajta, az Ella, 
amit sárgás színéről ismerhetünk meg, illetve arról, hogy a kofa kiírja, hogy "Ella". Kicsit tartottam tőle, hogy korai még a szinte újkrumpli állapotból megfelelő tésztát csinálni, de az eredmény kielégítő lett.
A krumplis tésztát borzasztóan egyszerű elkészíteni, a megmosott krumplikat héjastól megfőzzük, majd még melegen megtisztítjuk a héjától és apró lyukú krumplinyomón áttörjük. Dédnagyanyám eredeti receptje szerint pár csipet són és liszten kívül nem kell hozzá semmi, de biztos, ami biztos alapon én egy kiló krumplihoz egy tojást is teszek. Az igazán jó tésztához fontos a gyorsaság, ezért a még langyos áttört, finoman megsózott és tojással összekevert krumplit gyorsan tésztává gyúrjuk megfelelő liszttel. Legjobb, ha felerészt réteslisztet, felerészt finomat használunk, így könnyebb lesz a tészta.
Az adagoláshoz a létező legidegesítőbb mértékegység tartozik: annyi lisztet kell hozzáadni, amennyit felvesz. A tésztát gyors, erőteljes mozdulatokkal kell gyúrni, mivel a liszt könnyen elázik. Akkor jó, ha lágy, a kelt tésztánál kicsit tömörebb, de puhaságban
körülbelül hasonló állagú, sima felszínű a tészta és egyáltalán nem ragad. Rögtön kezdjük el nyújtani, előtte alaposan lisztezzük meg a gyúródeszkát, hogy ne ragadjon le semmiképpen. Szerencsére a krumplis tészta nem túl ruganyos, így pár mozdulattal a kívánt vastagságúra nyújthatjuk, ami kb 4mm. Éles késsel, gyors mozdulatokkal vágjuk 8×8 centis négyzetekre (a szilva mérete szerint lehet kisebb, vagy nagyobb is), nem kell különösebben precíznek lenni, mivel a puha tészta jól formázható. A tésztalapokra egyenként tegyünk 1-1 előkészített szilvát, hajtogassuk össze a tésztát és a két tenyerünk között formázzuk gombóccá. 
Mivel gyorsan szeretnénk haladni, ezért amíg a krumpli fő, a tölteléket előkészítjük. Ehhez a szilvákat átválogatjuk, alaposan megmossuk, a természetes vágása mentén félig felvágjuk, úgy, hogy a szilva egyben maradjon, de a magot ki tudjuk szedni. A mag helyére egy csipetnyi őrőlt fahéjat szórunk (célszerű egy mokkáskanál segítségével) és beteszünk egy kockacukrot, majd a szilvát óvatosan, de erőteljesen összenyomjuk. Nem kell teljesen, csak az a lényeg, hogy a kockacukor bent maradjon, a szilva lehetőleg ne nyíljon szét.
Ezeket az előkészített szilvákat csomagoljuk be a fent leírt módon. Ügyelni kell arra, hogy a gombócot a lehető leglazábban formáljuk, ne nyomjuk, mert szétnyílhat, kiszakadhat. Ha nagyon elvékonyodik valahol, akkor nyugodtan betapaszthatjuk egy kis tésztanyesedékkel, de akkor sincs tragédia, ha teljesen szétnyílik, ilyenkor kivesszük a szilvát, a tésztadarabot összegyúrjuk, kilapítjuk és újra megpróbálhatjuk belecsomagolni. Ha elégedettek vagyunk a gombóccal, akkor finoman lisztbe forgatjuk és még így is átgörgetjük a két tenyerünk között, hogy a felszíne kicsit szárazabb legyen és ne ragadjon le, amíg ki nem főzzük. Az igazán profik folyamatosan csinálják a formázást és a főzést, amíg fő az egyik adag, formázzuk a következőt. Ez főleg akkor fontos, ha nagyon sok gombócot csinálunk, 20-30 
darabos családi adagnál nyugodtan megcsinálhatjuk az összeset és csak utána főzzük ki őket. Ebben az esetben jól meglisztezett deszkára, vagy tálcára tesszük ahol konyharuhával letakarva vidáman fogják várni, amíg rájuk kerül a sor.
A főzést bő, sós, forrásban lévő vízben végezzük, nem túl sokat egyszerre, hogy ne hűljön le a víz és ne ragadjanak össze. A főzés során a gombócok elvileg feljönnek a víz felszínére, de gyakran megesik, hogy néhány leragad az edény aljára, ilyenkor óvatosan alányúlva mozgassuk meg, hogy feljöjjön. A felszínre bukkanás után még kb 5 percig főzzük. Ha nagyon bizonytalanok vagyunk, egy gombócot feláldozhatunk próbaképp. Szerencsére túlfőzni igen nehéz, persze ízlés kérdése, ki mennyire szereti megfőve a gyümölcsöt. Ki kell tapasztalni.
Ha kifőtt a gombóc (szintén előre elkészített) pirított zsemlemorzsába forgatjuk és egy tálra helyezzük. Tálaláskor finoman meghintjük porcukkorral a dekoratív megjelenés kedvéért. Ha ügyesek voltunk, valahogy így fog kinézni:
A tábornok szerint: ezt nehéz elhibázni, bár a tészta lehetett volna kicsit lágyabb, öregebb krumpilval és besztercei szilvával újrajátszuk.
Felnőtt benszülött szerint: hmmm, nagyon finom!
Kiskorú benszülött szerint: Sziilvááááásgombóóóóóóóc!!! ... mi ez a belsejében??? ... ezt nem szeretem!
