A tábornok a kiszámíthatatlan időjárásra és a nagy párásságra való tekintettel egyszerű testmozgással felérő, rövid, biztos kimenetelű csatát rendelt el.
Első pillantásra a cukkini, meg a gnocci nem kimondottan tűnnek jó barátoknak, de ezt csupán előítéleteink mondatják velünk. Valójában lágy, harmonikus fogást csinálhatunk belőlük, ami ráadásul percek alatt elkészül.
Az igazat megvallva ez leginkább tavaszi étel, amikor friss, zsenge cukkiniket kapunk a piacon, manapság már csak a semmire se jó kétkilós monstrumokat lehet megvenni. Szerencsére azért lehet most is bébicukkinit szerezni, így semmi nem állt a terv útjába. Régóta tervezgetem, hogy egyszer valamikor saját gnoccit csinálok, de ennek nem ma jött el a napja, így egy csomag kiváló minőségű olasz gnoccit vettem hozzá.
A cukkini nem csak a gnoccival van jó barátságban, de komoly kapcsolatok fűzik a zsályához is. Mivel most nem akartam domináns ízt, ezért csak egy keveset használtam, de egy marék zsályával párolt cukkini önmagában is nagyszerű köret. Ezen felül csak egy fél szál póréhagymára és másfél deci tejszínre van szükség, három edényre és 10-15 percre. A cukkini titka - mint a legtöbb zöldségé - hogy lassan kell készíteni, így nem esik össze, a tartása megmarad, de mégis puha lesz, az íze pedig fantasztikus. 
A póréhagymát karikázzuk fel, dobjuk a serpenyőbe egy evőkanálnyi vajra. Lassú tűzön (4-es fokozat a 9-ből) pároljuk a hagymát. Egyszer-kétszer kicsit átkeverhetjük, de nincs különösebb jelentősége. Nem kell neki sok idő, bőven elég, mire felvágjuk a cukkinit 1-1.5 centis darabokra (az én esetemben ez egyszerű felkarikázást jelentett a bébicukkinikkel). A feldarabolt cukkinit rászórjuk a hagymára, sózzuk, borsozzuk és átkeverjük. Továbbra is maradunk az alacsony hőfokon. Pár levél zsályát összevágunk és hozzákeverjük a cukkinihez.
Ha nem felejtettünk el feltenni egy nagy fazék sós vizet, akkor mostanra nagyjából forrnia kell, beleszórjuk a gnoccit, majd ha feljöttek a víz színére, akkor még kb egy percig hagyjuk főni, utána leszűrjük. Tulajdonképpen kész is lehetnénk, de én jobban szeretem, ha a gnocci kap egy kis extra ízt és az állaga is "rágósabb" lesz valamivel, ezért le szoktam pirítani. Ehhez egy nagyobb serpenyőben vajat olvasztok és amikor jó forró, rászórom a megfőtt gnoccit. Hagyom egy ideig pirulni, majd átkeverem, vagy a serpenyőt rázogatva átforgatom.
Amíg a gnocci pirul, az elvileg már kész cukkinit felöntjük tejszínnel, majd befőzzük, hogy sűrű, krémes legyen. Nem kell túlsűríteni, a tészta úgyis felszívja a nedvesség javát. Ezen a ponton dől el végleg az étel íze, sok tejszínnel lágyabb, kevesebbel erőteljesebb lesz az íze, mindenképpen sózzuk és borsozzuk készre, állítsuk be a végső ízét. Tehetünk bele némi reszelt sajtot, ez is lehet lágyabb (edami) vagy erőteljesebb (érlelt cheddar) de természetesen parmezánnal az igazi. Bele is tehetjük a szószba, de rá is reszelhetjük a kész ételre, de én ezt most hanyagoltam, így amint kellemesen piroskásak lettek a tésztabogyók, ráöntöttem őket a tejszínes cukkinira, összekevertem és el is készült.
Ilyen lett:
A tábornok szerint: nagyon jól sikerült, elégedett vagyok! Imádom a gnoccit, nagyon jól variálható, de maga a kissé megpirult tészta is kész élmény. A vajpuha, ízes cukkini pedig...
Nagyméretű bennszülött szerint: Nagyon finom, csak kevés!
Apró bennszülött szerint: a gombóc finom, a cukkini fúj, de viccesen hangzik a neve.
