Mindennapos konyhacsaták

Egy régóta tervezett hadgyakorlat zárult igen simán. A győzelem ténye nem volt kérdéses, csupán a mértéke. A mai csata nehézsége inkább a hosszú előkészítésben rejlett, nem pedig az összecsapások bonyolultságában.

Pár hónapja tervezgettem ezt a levest, de mindig csak tologattam az elkészítését. Végül a tegnapi tortánál kénytelen voltam a vaksütéshez felhasználni leveshez vett fehérbabot, amit azonban nem dobtam ki, hanem úgyis mindegy alapon beáztattam, hogy másnap megcsináljam. Ez a sütés-áztatás igen érdekes eredménnyel zárult, ugyanis - bár némi extra munka árán - megoldotta egy nagy dilemmámat. A krémleves így sima és lágy lett.

Egy igen összetett, bonyolult csata látszott kibontakozni, a tábornok pedig nem restellette bevonni az ilyen típusú hadviselésben meglehetősen jártas francia idegenlégiót.

Nagyon szeretem az édességet, a magyar sütemények kimondottan finomak és fantáziadúsak, azonban amióta párizsban testközelbe kerültem a francia süteményekkel, olthatatlan rajongás gyúlt bennem irántuk. Nyár lévén motohaapám születésnapjára valami könnyed tortafélét akartam csinálni. Mivel igen jó lime-ot és kezeletlen héjú citromot sikerült beszereznem, citromtorta mellett döntöttem. Ahogy keresgéltem a receptek között, hamar felmerült Pierre Hermé neve a témában, így többé nem volt kétséges, merre induljak. A konkrét keresés meglepő eredményt hozott, egy sokkolóan kellemes francia sütiblog mellett harmadik találatként az egyik kedvenc hazai gasztroblogom, az Ízbolygó jött fel, az IGAZI citromtortával. A torta már egy ideje alakot öltött a fejemben, így az alapok után egy izgalmas toppinggal tettem - számomra - teljessé, így lett az eredmény citrom-lime torta narancsos-mézes mangókrémmel.

Első komolyabb csatába bonyolódtunk, mióta a krónikás megkezdte működését. Bár a csata heves volt, de az összecsapások és manőverek bonyolultsága csak alapfokon vette igénybe a hadtest képességeit.

Ezt a receptet apámtól tanultam, amilyen egyszerű, olyan finom. Amikor a héten nagyon szép mangalicakarajt láttam, egyből felmerült, hogy ezt bizony meg kell venni. Meg is történt, ma pedig elkészítettem belőle a család egyik kedvencét, a camambert-sajttal töltött sertéskarajt.

Váratlan támadás érte a főhadiszállást, a nyári gyümölcsök seregei árasztották el a tábort. Bátor katonáink puszta kézzel pusztították az ellent, de van, amikor már ennyi nem elég, be kell vetni a nehéztüzérséget!

Egyértelműen a nyers gyümölcs fogyasztásának vagyok a híve, annak is a mértéktelen formáját kedvelem. Van azonban egy-két kivétel, amit nagyon szeretek, annak ellenére, hogy főtt gyümölcs van benne. Eredetileg egy Jamie Oliver műsorban láttam a receptet, ha nem is rendszeresen, de néha-néha csinálok egy adagot. Nagyon gyorsan elkészül, az egyszerűsége ellenére nagyon jól variálható és persze nagyon finom!

A tábornok a kiszámíthatatlan időjárásra és a nagy párásságra való tekintettel egyszerű testmozgással felérő, rövid, biztos kimenetelű csatát rendelt el.

Első pillantásra a cukkini, meg a gnocci nem kimondottan tűnnek jó barátoknak, de ezt csupán előítéleteink mondatják velünk. Valójában lágy, harmonikus fogást csinálhatunk belőlük, ami ráadásul percek alatt elkészül.

A jó hadvezér egyik tulajdonsága a nyitottság, az új technológiák, új megközelítések befogadása, értékelése és adaptálása. A ma esti csata végeredményét a bennszülötteken teszteltem, akik jól állták a sarat, annak ellenére (vagy éppen azért) hogy nem voltak tisztában az ütközet forradalmi jelentőségével.

Persze nem nélkülöz némi nagyképűséget a mai produktumot "fúziós" ételnek nevezni, de végül is talán megfelel a követelményeinek. Az ötletet a jó ideje a kamrában várakozó lasagne-tészta adta, régóta akartam kezdeni vele valamit. Egyszer csak beugrott, hogy mi lenne, ha olaszos szósz helyett mexikói beütésű ragu kerülne a tésztákba töltelékként, amit canellonihoz hasonlóan összetekerve, tejföllel és sajttal pirosra sütve tálalnék. Így született a mexicanelloni.

A benszülöttek visszaérkeztek a műveleti területre, így időszerűvé vált a hadi készletek számbavétele és szükség szerinti felduzzasztása. Lövedékből, ágyúgolyóból sose lehet elég, ezért a vezérkar a muníciók feltöltése mellett döntött.

Ugyan a szilvásgombóc aprószemű besztercei szilvából az igazi, de mégis elkapott a kísértés egy kis gombóckodásra. Az egyéb megoldások, mint barackos, vagy epres gombóc nem különösebben vonzottak, ezért addig jártam a piacot, amíg sikerült aránylag apró korai szilvát venni. 

Az újoncok legtöbbször két kategóriába oszthatók. Az egyik típus még sose látott fegyvert, csatateret is csak a mamája szoknyája mellől de elméletben nagyon tud mindent, a másik viszont hiányosságait belátva dícséretes szerénységgel bír. Az ilyen friss bakáktól - illetve az állománykívüliek és a szolgálatmegtagadók szájából - szokott elhangzani az a vicces mondat, miszerint "én csak teát, meg rántottát tudok főzni!".

Nem is sejtik a lelkes ifjak, hogy ennél nagyobbat aligha tévedhetnének.

Gyors lefolyású csata, aféle ujjgyakorlat. Titkos manőverek segítségével azonban könnyen nagyszabású győzelemnek álcázhatjuk.
Változtosan, ízlés szerint készíthető el, akár a hozzávalóink, akár ízlésünk, vagy kísérletező kedvünk befolyásolják az összetételt, szinte minden felállásban működik. Ez a verzió elsősorban az ízek gazdagságára és intenzitására törekszik. Mindamellett nagyon egyszerű, 10 perc alatt tálalható.

Krónikása és egyben vezérlő tábornoka vagyok ennek az örök csatának.  A háború régóta dúl, váltakozó sikerrel, de a harc sosem érhet véget. Naponta meg kell vívnunk az ütközetet, harcolni a veszélyes és kiszámíthatatlan harcmezőn, leküzdve az akadályokat, óvatosan manőverezve a bennszülöttek között, akik folyamatosan igényeket támasztanak és ősi hagyományaik szerint ítéleznek.

Az ellen sokféle, változatos formában tör ránk, egyszer egy termetes zöldség, másszor egy darab karaj, vagy akár egy egész csirke, pulyka is ellenünk szegül, kiket szerény eszközeimmel és néhány segédemmel kell móresre tanítani. Változatos szövetségek köttetnek, a csata során az ellenséget szövetségeseivel együtt kell legyőzni, hogy diadalt ülhessünk.

A harctér:

Mi más lehetne egy konyhacsata helyszíne, mint maga a konyha? Itt dúlnak az ütközetek, aprítjuk a ránk támadókat, készítjük el és daraboljuk az ellenséget, míg fel nem virrad a győzelem perce. Egy elektromos főzőlap, és egy légkeveréses sütő a csaták fő helyszíne, ahol megütközik a támadó sereg és védők kicsiny tábora. A pulton folynak az előkészítő és elterelő hadműveletek, aprózódnak fel az ellenfél erői. A harc kegyetlen, de igazságos: győzelem, vagy bukás a szakács számára és biztos pusztulás az ellenségnek, aki a csatateret csak tálban hagyhatja el. A bukott szakács számára egyetlen kiút létezik, a végső fegyver: a pizzafutár.

Az eszközök

Komoly csatához komoly eszközök dukálnak, de az igazi művészet a kevés rendelkezésünkre álló erőt okosan és rendíthetetlenül használni. Egy 6 literes fazék, héhány kisebb lábos, sütőedény és egy tefal ingenio szett segíti a harcost az ellenséget kordában tartani, míg a harci kedv elvételét néhány kés, vágódeszka, egy mixergép, egy kézimixer, egy mozsár és jónéhány fűszer szolgálja.

A bennszülöttek

A harcok a bennszülöttekért, ám egyben ellenük is folynak, akik kiszámíthatatlan viselkedésükkel gyakran teszik kérdésessé a csaták kimenetelét. A nagyméretű bennszülött, kódnevén házastárs jellemzően mindenevő, ám preferenciái szerint a sok  zöldség, kevés hús kimenetelű csatákat részesíti előnyben. Nehezen lehet megbízni egy olyan bennszülöttben, aki szerint létezik az a fogalom, hogy "túlságosan húsízű". A házastárs ennek ellenére általában kedvezően értékeli a harcok kimenetét, bár egyes megfigyelések szerint ez nem egyszer elfogultság okán történik, ami némi óvatosságra inti a tábornokot.
A kisméretű bennszülött - kódnevén gyermek - viszont a négyévesek kérlelhetetlen őszinteségével gyakran túlságosan is kemény bíráló, szakrális jellegű szokása a ránézés után az "ezt nem szeretem" jellegű kijelentések tétele. Kellően kitartó ostromlást követően néha hajlamos legalább megkóstolni és az esetek bizonyos részében "ezt szeretem, ha megettem, kérek még" fonémák közlése várható. A gyermek jellemző táplálkozási formája a mindent külön nevű eljárás, és általában kerüli a fűszeresebb, összetettebb ízeket.

Zárszó

Feleim, kik sorsunk folyását nyomon követitek, remélem néha lelitek majd örömötöket a csaták megszemlélése során. Köszöntelek hát benneteket, harcra fel!

Before tábornok